Kapcsolat

Szervezet:
Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesulet
Adószám:
18288511-1-42
Székhely: 1147 Budapest Gervay utca 117/a.

Levelezési cím: Pischoff Ferenc

E-mail:
talizman7@freemail.hu talizman848@gmail.com

Budapest 1147. Gervay utca 117/ a.
Bankszámla száma:
11600006-00000000-57449755
IBAN: HU3111600006000-
0000057449755
SWIFT kód:GIBAHUHB

Kapcsolat: Pischoff Ferenc
Telefon: 0620/3738123

Fajtamentés: Pischoff Ferencné
Telefon: 0670/2074433
E-mail:
talizman7@freemail.hu

Kezdőoldal

Búcsúzunk!

Juhász Józsi barátunk méltósággal viselt hosszú betegsége után megtért Teremtőjéhez.

Súlyos betegségét türelemmel, optimizmussal, példamutató módon viselte el.

Mi persze, annyira bizakodtunk, annyira reménykedtünk, - vele együtt - hogy végül magunk is elhittük, hogy leküzdi a leküzdhetetlent, sajnos nem így történt.

Mélyen a szívbe markol, az a tudat, hogy már nincs többé.

Amikor problémák gondok vettek körül egyesületi vagy egyéb ügyekben eszembe jutott, „van nekem egy Jóskám,” s már emeltem is a telefont. Tanácsai, észrevételei mögött szakmai tudás, tapasztalat és emberi bölcsesség állt!

1960 augusztus 23 - án született. Iskolai tanulmányai után, (Szabó József Geológiai Szakközépiskola, Miskolci Egyetem) bányamérnökként dolgozott.

1985 - ben megnősült, házasságából két fiúgyermek született Ádám és Gábor.

Felesége Éva, biztos támasza volt egész életében, rá mindig számíthatott. Példamutató házasságban éltek, nagyon szerették egymást. Hosszan tartó betegségében a gondoskodást, az állandó készenlétet, a reményt, az erőt, Éva adta meg számára. Halálos ágyánál egymást kezét fogva szeretett hitvese nevét mondva zárta le örökre a szemét.

Gyerekként kezdte a kutyázást, kötödése az állatokhoz, a természethez már ekkor megmutatkozott. Szász Imre: Basa című könyve, és a Bell és Sebastiene francia filmsorozat után határozta el, hogy kuvasza lesz. Egy nyáron át kis diákként dolgozott, és 12 évesen, 1972-ben vette meg élete első törzskönyvezett kuvaszát, Mackót, akit nagy bánatára négy hónaposan megmérgeztek.

1974-ben váltotta ki a Vértesi-Selymes kennel nevet. A kennel alapító szukája, a Csepeli – Sárkány Böbe Linda volt. Tizenévesként, kezdte sikeres kiállítási pályafutását, Pl. a Vezérkerti kennel alapító szukája az első nála született alomból került ki. Következő kuvasza, Fenyvesvölgyi Gitta, volt.

A katonaság és az egyetemi évek alatt, a kuvasz tenyésztést szüneteltetni kényszerült.

Az egyetem elvégzését követően újrakezdte a tenyésztést Borsodi Pásztor Álommal, aki nászajándék volt a Doszpoly házaspártól, és Vezérkerti Ékessel, akit Kiss Kálmánnétól kapott, mivel ő annak idején Vértesi –Selymes Andival kezdte a tenyésztést. Álom és Ékes vonalából indította újra a tenyésztést. Az ő leszármazottaikkal szinte minden létező díjat sikerült elnyernie akár kiállításon, akár a klub pályázatain. (év kuvasza, év tenyészete) Vértesi – Selymes Ékes vonalból több kimagasló kutya került ki, pl. Vértesi – Selymes Táltos (1994) aki Magyarországon, egyedülálló módon, HJCH, HCH, Bk, HCH, Inter. CH. USA Ch. Címekkel rendelkezett, fia Vértesi – Selymes Nyakas szintén megnyert több rangos kiállítást követve apja eredményeit, többszörös champion kutyává vált. (Nyakas fia Zászlós, Európa győztes címet ért el) és ebből vonalból született Vértesi-Selymes Ónix, aki Világ Győztes és BOB, címmel örvendezte meg tenyésztőjét.

Lehetetlen vállalkozás felsorolni azt a sok sikeres kutyát, akik a kikerültek a Vértesi-Selymes kennelből. (remélhetőleg Gábor fia egyszer majd összegzi)

A tenyésztési, a kiállítási eredményei aranykoszorús mestertenyésztői címmé értek be a kilencvenes évek végére.

Fontos megjegyezni, és amelyre Józsi igen büszke volt. Az akkoriban megrendezett kuvasz bátorság versenyeken/1990-es évek Az év Legbátrabb Kuvasza Címért, „Bátor Pötyi Merész Emlékverseny”/ sorra diadalmaskodtak a Vértesi–Selymes kuvaszok.

Már a nyolcvanas évek második felében megkezdte a kutyái diszplázia szűrését, felismervén ennek az egészségügyi, szükségességét, jelentőségét, a tenyésztésben, pedig ez akkoriban számos nehézséggel járt, de ő megtette mindezt a fajta érdekében.

A MEOE Hungária Kuvasz Klub vezetőségi tagja, majd később titkára volt a kilencvenes években, Hetényi Géza elnök mellett. 2006-tól 2011 –ig pedig a MEOE Hungária Kuvasz Klub elnökeként tett sokat a fajta érdekében. Több éven keresztül szerkesztette a Kuvasz Híreket, publikált „a Kutya” MEOE-MEOESZ (mint az FCI tagja) kinológiai folyóiratban, valamint több külföldi felkérésnek eleget téve a határon túl is jelentek meg írásai. Számos szakmai előadást tartott

A kétezres évek elején nemzetközi küllembíró lett, elsőként a kuvasz fajtában, majd a többi magyar pásztorkutyafajtából is sikeres vizsgát tett. A hazai rangos kiállítások bírálatai mellett, a tengeren túlról az USA-ból is kapott felkérést, valamint a fajta szempontjából több európai országokban is bírált, (PL. Svédország, Németország, Hollandia, Szerbia, Románia, Székelyföld) így volt alkalma megismerni a világ kuvaszosait, és a határainkon túl élő kuvasz állományt

A kutya mindvégig fontos szerepet töltött be az életében, azonban állandóan arra törekedett, hogy ez egy jól kiegészülő egységet alkosson a munkájával és a családjával. Ha tehették, a feleségével együtt magukkal vitték már pici koruktól kezdve a fiaikat a kutyakiállításokra. Nem egyszer láthattuk a családot, babakocsival a ring szélén. Nagy adománya a sorsnak, hogy felesége Éva, vállalván minden nehézséget e téren is a férje mellett állt.

Egészségügyi okok miatt az egyesületi élettől, aktív tevékenységtől 2011-től kezdve folyamatosan visszább vonult, azonban minden segítséget megadott a kuvaszosok számára, ha ezt a fajtával kapcsolatban valaki kérte.

2015. – évben a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület ETSZ vezetősége, Életműdíjjal ismerte el kimagasló kuvaszos életpályáját. Otthonába adtuk át a díjat, 2015 áprilisban. Emlékezetes teljes napot töltöttünk nála felelevenítettük a régi emlékeket, még a video filmek is előkerültek. Szokása szerint megvendégelt, alig akar elengedni annyi volt a mondanivalója, a terve, késő délután búcsúztunk el egymástól.

2015-ben indította el úttörő próbálkozásként, Drágossy Zsolt barátjával együtt, a Kuvasz Net című online kuvaszos szakmai újságot, amelyből a 4. szám 2016 végén jelenik meg.

2016 elején a MEOESZ kiemelkedő kinológiai tevékenységéért életműdíjban részesítette, amelyre igen büszke volt.

A hitvallása megszívelendő: „az értelmes, értékes kutyázás mindig túlmutat egy-egy kiállítási eredményen, vagy tenyésztési sikeren. A kutyázással barátokat, élményeket, máshol is felhasználható tudást lehet szerezni, meg lehet ismerni hazánkat és a világot”.

Fiai örökölték a kutyák iránti szeretetét. Gábor fia kicsi korában megfogadta, hogy neki is kuvaszai lesznek, Gábor a jelenlegi állományt megtartva tovább viszi a Vértesi-Selymes Kennelt, édesapjától átveszi a stafétabotot, amelynek mi kuvaszosok szívből örülünk.

Józsival többször beszélgettünk egy-egy kényes témáról, sőt sokat vitatkoztunk azon, hogy mi a fontos a kutyázásban a küllem, vagy a „használati érték” ennek függvényében különösen kedves számomra az alábbi kijelentése.

A kiállítás eredmények mellett ráeszméltem, hogy a született egyedek közül 10-15% kerül kiállításra, a többinek „egyszerűen jó kuvasznak kell lennie”. Ami napjainkban már sokkal nehezebb feladat, mint kiállítási győzelmet elérni. (sok kiállítás, kevés konkurencia) Bár kevésbé látványos, ha a használhatóságot helyezzük az előtérbe, de a véleményem szerint a legtöbb kutyafajta fennmaradásának ez a záloga. Kutyáim eredményeket értek el az Év legbátrabb kuvasza versenyen, de napjainkban is jól szerepelnek a használhatósági szintfelmérés pontozásos versenyén.”…

Nem rég két hete hívott, telefonon feleségem Marika vette fel: Sziasztok, elküldtem a két hetes alombejelentőt újságolta nagy lelkesen, örvendezve. Képzeljétek Vicának igaz, hogy már hat éves, de csak mindössze kétszer voltak kölykei, mert a második alomra majdnem ráment, ezért most is külön zártuk Úrfitól, hogy ne szenvedjen a fialással. Azonban, arra lettünk figyelmesek, hogy Vica kerekedik. Hat kölyökkel szaporodott a Vértesi-Selymes kennel, majd küldöm alkalomadtán a többi papírokat, Alombejelentő jegyet, és ami kell, sziasztok” Sajnos ő már nem küldi, ezt nem is akarom elhinni…

Sokszor emlegette: „A saját kutyáim, a tenyésztés, a klubélet, a bírálatok teljesen kitöltik a szabadidőmet, néha még annál is többet. Ahogy mondani szokták: erre a kis időre már nem nagyon fogok megváltozni”.

Természetesen nem változott meg, nem rég bírált a kiállításon, tenyésztési tervei voltak, fizikailag sem hagyta el magát, kisebbik fiánál két hete még betonozott…

Olyan ember volt, aki ismerte az élet korlátait, önfegyelem, mértéktartás, sugárzott belőle. Optimista embernek ismertem, de mindig a földön a járt, nem kergetett hiú álmokat, de szeretett tervezni, amelyeket rendre megvalósított. Tudott mindennek örülni, ami szép és jó volt. Őszintén szembenézett hibáival és erényeivel egyaránt. Imádta feleségét gyermekeit, családját, igazi értéket ők jelentették a számára. Utóbbi beszélgetésünk visszatérő témája és dédelgetett álma, volt az unoka, nagyon szerette volna magához ölelni, de sajnos ez nem valósulhatott meg.

Amikor ez évben riportot készített velem feltett egy utolsó kérdést,

Feri mit szeretnél látni, ha száz év múlva ülnénk ketten egy felhő szélén és lenéznénk a hazai kuvaszosokra?”

Jóska te már ott vagy, a felhő szélén, de nem egyedül, hisz akkor azonnal azt kívántam, hogy a kuvaszaink is legyenek velünk, mellettünk. Egyszer majd én is jövök, és ott leszek veled, lepillantunk ketten a hazai kuvaszosokra, azonban remélem, hogy elég nagy lesz az a felhő, erről majd gondoskodunk, mert száz év elteltével sok kuvaszos szeretne még melletted ülni…

Kedves Józsi Barátom nyugodj békében!

Köszönöm Juhász Gábornak, és Évának az íráshoz nyújtott, segítséget.

A családnak ezúton fejezzük ki részvétünket az MKFE vezetősége, tagsága, és az egész kuvaszos társadalom nevében

Pischoff Ferenc

MKFE elnök

Budapest, 2016. november 23.